Kézilabda
Fekete Bozsana
MTK legendárium | 374. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.
Az MTK történetében szintén jelentős szerepet játszó másik Bockelberg (Bockelberg Ernő a Nemzeti Torna Egylet művezetőjének fia) teljes nevén Bockelberg Árpád Ede Budapesten született 1866. május 21-én. Szüleinek hivatása alapjaiban határozta meg fiatal éveit. A sportszeretetbe valósággal beleszületett. Kezdetben atyja klubjában a Nemzeti Torna Egyletben tevékenykedett, majd a tornamozgalommal szembe helyezkedő atlétika születésénél sürgölődött, így került kapcsolatba a Szekrényessy patronálta ifjúsággal.
Mint láttuk a sportdemokrácia hajnalhasadásakor (az elhíresült zuglói gesztenyék alatt) ő volt a versenybizottság elnöke. A tornarendszer atyai szigora – társaihoz hasonlóan – nem rettentette vissza. A klub alapításánál ugyan nincsen jelen, de a Stefánia úti pregenezis során beírta nevét a klubhistóriába. Megbízható, férfias, határozott egyéniség, kellő ambícióval és vezetői képességekkel. Így vált másfél évtizedre az MTK sportsikereit megalapozó művezetővé, azaz vezetőedzővé.
1891-ben még Graboviczky Leó művezetése alatt zajlanak a trenírozások, ezt követi 1892-ben (csupán rövid időre) Oherolly János vezetőedzői tevékenysége. Tőle veszi át az ambiciózus Bockelberg Ede az irányítást, ki 1892-től, 1906 decemberéig megszakítás nélkül vezeti a sportolók heti háromszor kétórás tréningjét (kedd, csütörtök, szombat), nem is akármilyen eredménnyel: „jelentős része van az egyesület sporteredményeiben Bockelberg Edének, aki szívós kitartással és lankadatlan buzgalommal foglalkozott az egyesület tagjaival.”
A fiú, Bockelberg Ede 1892 augusztusában, megözvegyült édesanyjával közösen nyitja meg magántornatermét a Kerepesi (ma Rákóczi) út 9. szám alatt a híres Pannónia Szálló szomszédságában. E trenírozó hely terveit Bockelberg Ede készítette, így a műintézet a „legújabb tornaszerekkel” lett berendezve.
Sportkarrierje párhuzamosan haladt rendőrtiszti előmenetelével. 1897-ben arról értesülünk, hogy Bockelberg már a Kerékpáros Szövetség titkára, ugyanezen időszakban, de még a 20. század első évtizedében is szerkesztője volt a Rendőrségi Zsebkönyvnek.
Atyja kiképzésének következtében bátor és szakavatott tűzoltóként is tevékenykedett. Minden veszedelmesebb tűzesethez a bátorságáról híres Bockelberget vezényelték ki, hisz ő – ha a szükség úgy kívánta – minden habozás nélkül rohant az égő házakba és élete kockáztatásával is segített a bajbajutottakon. 1897-ben, mint államrendőrségi felügyelő volt beosztva a fővárosi állományba.
A 20. század elejének mind gyakoribbá váló szocialista tüntetéseiről Bockelberg elmaradhatatlan lett, mint a kivezényelt karhatalom vezetője.
A „minden idők legdaliásabb rendőrtisztje”-ként számon tartott férfire többnyire a legnagyobb zavargások idején számítottak felettesei: „behívták a legdaliásabb rendőrfelügyelőt is, az atlétatermetű Bockelberget, hogy rendcsinálás szüksége esetén átvegye a csapatok vezényletét.”
Amikor élessé vált a helyzet, habozás nélkül „törtetett elő a gyalogos rendőrség a daliás Bockelberg Ede főfelügyelő vezetésével.” Az MTK egykori művezetője a legdrámaibb történelmi időszakban, 1918-ban is kiemelt szereppel bírt, ti. reá bízatott a magyar országgyűlés védelmezése: „Bockelberg felügyelő a parlament előtt a rendet tartja fenn és a karhatalom fölött rendelkezik.”
Nyugállományba vonulva, viszonylag békésen töltötte mindennapjait, egészen addig, míg a hírhedt frankhamísítási botrányhoz kapcsolódó, ún. szokolhamisítás ügyébe nem keveredett. Az 1926-os per során azonban felmentették a hatvan esztendős egykori MTK művezető Bockelberget a vádak alól, így leginkább, mint sportszervező vonult be az MTK és az egyetemes magyar sport történetébe...
